– Mennem kell, gyönyörű.
Korán van még, Vince pedig fölém hajol az ágyban, a nadrágját már felhúzta, de a cipzár még várat magára, inge begombolatlanul lóg rajta. Megcsókolja a homlokomat és megismétli, amit az imént mondott. A szoba félhomálya azt jelzi, hogy még nem jött el az ébresztő, a hét óra ideje.
– Miért?
– A bíróságon kell lennem tízkor, és előtte még haza kell mennem átöltözni.
Bíróság?
Bíróság!
Itt a lehetőség! Arra, hogy bebizonyítsam, milyen támogató és lojális feleség tudok lenni. Esély arra, hogy én is tegyek valamit! Felülök az ágyban, a takarót a mellkasomra húzom.
– Miért? Letartóztattak? – pislogom ki az álmot a szememből, és igyekszem matekozni. – Óvadékra van szükséged? Figyelj, Vince! Úgy ezernégyszáz dollár van a megtakarítási számlámon, és ha fizetésig minde
