Csütörtökön Vince üzen, hogy késő esti megbeszélése van. Azért ír, mert eddig minden este átjött, de ma sokáig kell dolgoznia. Azért ez elég családias, nem? Ahogy bejelentkezik. Ahogy minden este megjelenik azután, hogy hazaértem a munkából, kezében egy teli bevásárlószatyorral vagy elviteles kajával. Főzünk, eszünk és játszunk. Aztán kefélünk, mint a nyulak, aztán itt alszik. Egy családias anarchia. Vagy? Családias forradalom? Egy játszóház, amiben nem veszünk tudomást a legfontosabb kérdésről.
Szóval, csütörtökön először azt üzeni meg, hogy sokáig tart a megbeszélése, és hogy így is átjöjjön-e, vagy inkább eszem nélküle. Hát persze hogy jöjjön! Még azt is felajánlom, hogy készítek vacsorát, mint valami háztartásbeli. Abból is a rosszabbik fajta, nem a Lydia-féle. Én nem tudom kitenni az
