– Megvan minden, amit akartál, vagy szeretnéd, hogy hozzak neked egy szelet pizzát?
Morcosan nézek Markra, mert ez nem egy önzetlen ajánlat volt, hanem az ebédemre tett gúnyos, ítélkező megjegyzés. Egy nagy tál tésztát és egy komplett pulykafogást választottam tört krumplival, mártással, zöldbabbal és töltelékkel. És egy cupcake-et. Jó, két cupcake-et, de krízisben vagyok, és az egész elfért egy tálcán, szóval nem tudom, mi a fene baja lehet. Egy tálca egyenlő egy ebéd, ezt mindenki tudja. Rosszalló pillantást lövök felé, közben felemelem a tálcát, és megindulok az étkező belseje felé egy jó helyet keresve. Későn ebédelünk, mert az osztálymegbeszélés nagyon elhúzódott, nem úgy, mint a házasságom, ami csak tizenkét napig tartott ki.
Ami viszont jó, az az, hogy már a gyász negyedik szakasz
