Jace
– Most tett vallomást.
Valahogy legyűrtem a torkomban ragadt gombócot. Az út szélén álltam a rendőrséggel szemben, és Mackkel beszéltem, aki bent volt az épületben.
– És hogy van? – kérdeztem.
Felsóhajtott.
– Nos, gondolhatod, hogy nem valami jól. Valaki volt abban a házban, ez biztos. Valaki ki-be mászkált, ő pedig szinte észre sem vette, csak volt valami rossz érzése. És ha még azokat a leveleket is figyelembe vesszük, amiket kapott…, nem csoda, hogy megrémült.
Elöntött a düh, azonnal vörös köd ereszkedett az agyamra. El akartam kapni, le akartam vadászni azt, aki ezt tette, véget akartam vetni ennek az egésznek. De bármilyen nevet említettem Mack barátomnak, akit kapcsolatba tudtam hozni Josephfel, minden út zsákutcába vezetett.
Ott álltam hát, mint egy idióta, leskelődő zak
