Dexter
Soha nem voltam az a fajta üzletember, aki a telefonjához tapadva élt. Apámhoz hasonlóan én is úgy gondoltam, hogy az üzlet személyes dolog, és jobb, ha személyesen intézzük. De ma reggel biztos, hogy vagy ezerszer ránéztem a mobilomra.
– Hívást vársz? – kérdezte Primrose, ahogy leült velem szemben, és elővette a tabletjét.
– Nem – csúsztattam be a telefonomat az íróasztal felső fiókjába. Talán az, hogy nem volt a kezemben, kezdetnek segíthetett volna a figyelmemet elterelni. – Hogy haladnak a tervek? Látva az esküvői tiarát tegnap este, emlékeztetett arra, hogy milyen jónak kell lennünk.
– Sajnálom, hogy lemaradtam a fogadásról. Milyen volt?
– Sajnálod? – kérdeztem. – Ne tedd! Szörnyű iparági esemény volt. Helyesen tetted, hogy elmenekültél.
Sok szempontból nem is volt olyan
