Nimród
– Ej, kis barátocskám, ha most megmozdulsz, akkor mindketten meghalunk – mondta Huszti Nimród, a romos társasház omladozó emeleti erkélyén egyensúlyozva. Bal kezével a feje fölött húzódó rozsdás korlátot markolta, miközben a szakadó esőtől nedves palatetőre próbált egyensúlyát megtartva átlépni, és ujjaival valahogy elérni a törött ereszcsatornában gubbasztó rémült kiscicát.
Szerencsére a kis állat nem mozdult, csak nyávogott kétségbeesve. A férfi keze viszont nem ért el odáig. Legalább négy centiméter hiányzik, bosszankodott magában. Középtermete miatt soha nem volt önbecsülési problémája. Régen kibékült a magasságával, amit viccesen gyakran mélységnek titulált. Bár élete során nemegyszer került olyan szorult helyzetbe, ahol jól jött volna a lábának vagy a karjának néhány centi t
