6.
978 Words
6.
Coopers Chase-be beköszöntött a reggel. Elizabeth lakásának ablakából rálátni azokra, akik a kutyáikat sétáltatják, és azokra is, akik késésben vannak a nyolcvan év felettiek zumbaórájáról. Barátságos üdvözlések, madárcsicsergés és amazonos futárkocsik hangja tölti meg a levegőt.
– Miért nézi állandóan telefonját? – kérdezi tőle Bogdan. A sakktábla előtt ül Stephennel, de a figyelmét eltereli Elizabeth.
– Mert üzeneteket kapok, szívem. A barátaimtól.
– Csak Joyce szokott üzeneteket küldeni magának – feleli Bogdan. – Vagy én. És most mindketten itt vagyunk.
Stephen lép egyet.
– Nesze neked, öregem.
– Igaza van – jegyzi meg Joyce, és belekortyol a bögréjében lévő italba. – Ez Yorkshire tea?
Elizabeth erre megvonja a vállát, azt üzenve: „honnan a fenéből tudnám?”, és folytatja a maga elé terített iratok tanulmányozását. Bizonyítékok a Heather Garbutt-perből. Szabadon hozzáférhető a lakosság bármely tagja számára, ha hajlandó úgy három hónapot várni. De ha az ember Elizabeth, nála a várakozási idő pár óra. Nem szabad állandóan a telefonját lesnie. Utoljára ezt az üzenetet kapta:
Elizabeth, nem tehet úgy, mintha nem léteznék. Nagyon sok mindenről kell beszélnünk.
Újabban fenyegető üzeneteket kap egy ismeretlen számról. Tegnap érkezett az első:
Tudom, mit tett, Elizabeth.
Elizabeth arra gondolt, hogy ennél konkrétabb is lehetett volna az illető. Ám azóta újabb üzeneteket kapott. Vajon ki küldi ezeket? És ami még fontosabb, miért? De most hiába is aggódna ezen. Előbb-utóbb úgyis megtudja, addig pedig rá kell jönnie, ki ölte meg Bethany Waitest.
– Hát én nagyon úgy érzem, ez Yorkshire – folytatja Joyce. – Meg mernék esküdni rá. Csak tudod, milyen tea ez, Elizabeth?
Elizabeth tovább böngészi az iratokat. Vaskos pénzügyi kimutatások, amelyek nem adják magukat egykönnyen. Nem létező mobiltelefonokról szóló paksaméták, amelyek Dovernél hagyták el a kikötőt, majd hetekkel később ugyanezek a nem létező mobilok visszatértek oda. Véget nem érő áfa-visszaigénylések. Több millióra rúgó bankszámlakivonatok. Offshore számlákra eltüntetett pénzek, amelyek mintha köddé váltak volna. Bethany Waites az egészet felgöngyölítette. Elismerésre méltó.
– Hagyd csak, látom, el vagy foglalva. Majd én megnézem a konyhaszekrényben – ajánlja fel Joyce, mire Elizabeth bólint. Ez a paksaméta elég volt ahhoz, hogy Heather Garbuttot elítéljék csalásért. De vajon Bethany Waites halálára is választ adhat? Ha igen, még senki nem találta meg ezeket a nyomokat. Elizabeth sem bízott benne túlzottan, lévén, ez az egész nem igazán a szakterülete. Mihez kezdjen most? Támadt egy gondolata.
– Yorkshire! – kiabálja Joyce a konyhából. – Tudtam.
Joyce mindenáron át akart jönni Elizabethhez. És nem számít, milyen magas beosztásban volt valaki az MI5-nál vagy az MI6-nél, nem számít, hányszor lőtték meg, vagy hányszor találkozott a királynővel, ha Joyce egyszer a fejébe vett valamit, nem lehetett megállítani. Elizabeth gyorsan kapcsolt.
Tisztában van vele, hogy Stephen demenciája rosszabbodik. De minél inkább kicsusszan Elizabeth kezei közül, ő annál jobban magához akarja szorítani a férjét. Abban bízik, ha Stephen a szeme előtt van, nem illanhat el.
Stephen akkor van a topon, ha Bogdannal sakkozik, ezért Elizabeth áthívta Bogdant, és vállalta a kockázatot Joyce-szal. Ki tudja, Stephen talán jó formában lesz. És így talán pár héttel tovább játszhatja ezt a színjátékot. Megborotválta Stephent, és megmosta a haját. A férje ezt már nem találja szokatlannak. Elizabeth a sakktáblára pillant.
Bogdan kezébe temetett arccal a következő lépésén töpreng. Van rajta valami szokatlan.
– Új tusfürdőt használ, Bogdan? – kérdezi tőle Elizabeth.
– Ne vond el a figyelmét, drágám! – szólal meg Stephen. – Majd ráhoztam a frászt.
– Bőrradírt használtam, ami nem illatosított – válaszolja Bogdan. – Új.
– Hmm. Szerintem ez nem az – kötekedik Elizabeth.
– Ez valami nagyon nőies illat. Nagyon is illatosított – száll be Joyce.
– Sakkozok. Ne vonják el figyelmem, ha kérhetem!
– Van egy olyan érzésem, hogy titkol előlünk valamit, Bogdan – folytatja Elizabeth. – Mondd csak, Stephen, titkol valamit Bogdan?
– Lakat a számon – válaszolja a férje.
Elizabeth tovább olvasgatja az iratokat. Valaminek kell lennie bennük, ami miatt megölték Bethany Waitest. Heather Garbutt tette volna? Elizabeth erősen kétli. Heather Garbutt főnöke, Jack Mason látszólag színesfém-kereskedő, valójában azonban a déli partvidék egyik legjobb összeköttetésekkel rendelkező bűnözője. Heather inkább tűnik közlegénynek, mint tábornoknak. Jack Mason lenne a tábornok? Az ő neve van valahol elrejtve ezekben az iratokban? Életbe lép a B-terv.
– Joyce, hogy van Joanna? – kérdezi Joyce-t a lányáról, Joannáról.
– Rákosokért ejtőernyőzik – feleli Joyce.
– Remek lenne találkozni vele – jegyzi meg erre Elizabeth. Joyce azonnal átlát rajta.
– Úgy érted, remek lenne, ha Joanna átnézné ezeket az iratokat, mert te egy szót sem értesz belőlük?
– Nos, szerintem a hasznunkra válna. – Joanna és a kollégái egy szempillantás alatt átrágják magukat ezeken a kimutatásokon, Elizabeth ebben biztos. Talán ráakadnának egy-két névre.
– Megkérem Joannát – szúrja közbe Joyce. – Bár most kihúztam nála a gyufát, mert azt találtam mondani, szerintem a sushinak semmi értelme. Elizabeth, miért bámulod folyton a telefonodat?
– Ne fárassz, Joyce! Nem vagy Miss Marple.
Megrezzen Elizabeth mobilja, mintha csak végszóra tette volna. Elizabeth szándékosan nem néz oda. Joyce alig észrevehetően felvont szemöldökkel rásandít, majd Stephen felé fordul, jóval szívélyesebb tekintettel.
– Jó látni téged, Stephen – jegyzi meg.
– Engem is boldoggá tesz, ha találkozhatok Elizabeth barátaival – Stephen felpillant a sakktábláról. – Bármikor szívesen látjuk. Mindig örülünk az új arcoknak.
Joyce nem szól semmit, de Elizabeth tudja, mit jelentenek Stephen szavai.
Bogdan lép, amit Stephen halk tapssal díjaz.
– Lehet, hogy más az illata, de a játéka ugyanolyan – jelenti ki Stephen.
– Nem is más az illatom – tiltakozik Bogdan.
– De igen – vágja rá Joyce.
Elizabeth megragadja az alkalmat, és a telefonjára sandít.
Van a maga számára egy feladatom.
Elizabeth érzi, ahogy végigárad benne az adrenalin. Túl nagy volt a csend mostanában. Egy nyugdíjas látszerész fának ütközött a mopedjével, aztán volt egy kis perpatvar a tejesüvegek kapcsán, de nagyjából ennyi izgalom volt az életében. Jól hangzik az egyszerű élet, de most, egy gyilkossági ügy kinyomozásának kellős közepén, amikor naponta kap fenyegető üzeneteket, Elizabeth rájön, mennyire hiányzott neki a veszély.
- Writer
