14.
Elizabethet és Stephent egy hatalmas rengeteg melletti kis úton tették ki. Telihold van, magasan az égbolton, halvány fénye cikcakkban hatol át a fák csupasz téli ágai között.
– Igencsak összerezzentél, amikor szóba került Viktor Illjics – jegyzi meg Stephen.
– Összerezzentem? Pedig azt hittem, elég jól lepleztem. Neked semmi nem kerüli el a figyelmed?
– Szép tőled, hogy úgy teszel, mintha igaz lenne. Csak nem egy régi barát ez a Viktor?
– Inkább régi ellenség. Ő volt a KGB leningrádi állomásának vezetője a nyolcvanas években. Aztán egyre feljebb és feljebb jutott. – Elizabeth lehelete füstként párolog a csípős levegőben.
A mappában lapuló egyik fotó, amit Elizabeth a vikingtől kapott, Viktort ábrázolta fénykorában. Nem a szó fizikai értelmében, mivel Viktor már akkor kopaszodott
