32.
A reggeli csúcsforgalom ugyan lecsengett, de a vonat még mindig elég zsúfolt. Elizabeth épp most vallotta meg Joyce-nak, hogy elrabolták.
– De miért kötözte be a szemed és húzott zsákot a fejedre? – kérdezi Joyce, miközben a vonat végighasít a vízszintes angol esőn. – Ez egy kissé túlzás.
– Elővigyázatosságból – feleli Elizabeth, mire Joyce bólint.
– Hát, tulajdonképpen én is hoztam magammal esőkabátot és esernyőt is, szóval ki vagyok én, hogy ítélkezzem. És milyen volt Staffordshire?
– Nem sokat láttam belőle, Joyce. Egy száguldó furgonban vittek oda, aztán bevonszoltak egy házba, miközben pisztolyt szorítottak a fejemhez, végül pedig éjjel kettőkor otthagytak az út szélén a dermesztő hidegben.
Elizabeth telefonja megrezzen. Üzenet egy ismeretlen számról.
Látom, hogy egy London
