42.
– Szórjon még rám egy kis földet! – kéri Bogdantól Viktor. – Csak hogy ne fázzak.
Viktor, aki ízig-vérig profi, ragaszkodott hozzá, hogy meztelenül temessék el. Tudja, hogy minden magára valamit is adó gyilkos a lehető legkevesebb nyomot hagyna a sírban. Ha nem szeretnék, hogy a viking gyanút fogjon, muszáj így tenniük. Természetesen Viktor kivárta a legutolsó pillanatot, és gondosan bebugyolálva nézte, ahogy Bogdan megássa a sírt. Viktor jó néhány embert látott már sírt ásni az élete során, de kevesen voltak olyan gyorsak és hatékonyak, mint Bogdan. Ha ezen az egészen túl lesznek, meg fogja kérdezni Bogdantól, kell-e neki egy állás.
– Tölthetek neked egy bögre teát – szólal meg Joyce, aki a sír széléről bámul le rá, a termosszal a kezében –, de fogalmam sincs, hogyan tudnád meginni
