Emese
– Mit mondtál még neki rólam? – faggatom idegesen Güntert, mikor a munkaidő végén visszamegyek az irodába, hogy összeszedjem a holmimat.
– Nem úgy volt, hogy nem állsz szóba velem többet? – kérdez vissza arcátlanul.
– Ti, férfiak mindig csak kérdéssel válaszoltok a kérdésre? – sóhajtok fel, miközben a táskámba próbálom tuszkolni a mappámat.
– Miért, te most nem ugyanezt tetted? – évődik velem tovább Günter.
– Akkor inkább hagyjuk is – felelem idegesen, majd befejezem a pakolást, és elindulok az ajtó felé.
– Ne csináld, Emese! Sajnálom ezt az egészet – szól utánam Günter, és megtorpanok egy pillanatra. – Nem hittem, hogy ennyire mellre szívod. Csak segíteni akartam.
– Leköteleznél, ha többet nem nyúlnál a telefonomhoz – bököm ki végül, ami miatt pipa vagyok rá.
– Ha ez a békül
