Emese
Az étterem ablakából láttam, hogy szemben rengeteg hattyú pihen a parton és köztük emberek sétálgatnak. Pontosan oda tartok, hogy szívjak egy kis friss levegőt és kitisztítsam a gondolataimat.
El sem tudom mondani, mennyire ambivalens érzések kavarognak bennem Dominique kapcsán. Az egy dolog, hogy észvesztően vonzónak tartom, kár is tovább magyaráznom. Ha csupán ösztönlény lennék, akkor az első pillanattól eldőlt volna a dolog. Viszont mégis emberek vagyunk, méghozzá értelmes emberek. Ez a fickó sem egy sötét nőcsábász, ahogy elsőre hittem. Megvan a magához való esze, viszont borzasztóan öntelt és hozzá még arrogáns is.
Leginkább az zavar benne, hogy azt hiszi, mindent megkaphat, amit csak akar. Engem már csak azért sem fog, nem vagyok egy játékszer, amivel kénye-kedve szerint szó
