CILLIAN
– Remek volt, Mr. Fitzpatrick! Ön az egyik legtehetségesebb lovas, akivel csak találkoztam. Elképesztő érzéke van hozzá, uram!
Az egyik pattanásos lovászfiú, aki nekem dolgozott, mögöttem botorkált. A nyelve úgy járt, mint egy izgatott kiskutyának.
Elindultam az istállótól a kocsimhoz, közben a kezébe nyomtam a nyerget, vaskos borravaló kíséretében.
Ha másra nem is volt jó, hogy ilyen mocskosul, elképesztően és gusztustalanul gazdag vagyok, arra legalább igen, hogy az emberek örömmel mondogatták nekem, hogy én vagyok a legjobb bármiben, legyen az lovaglás, vívás, golf vagy szinkronúszás.
Nem mintha szinkronúsznék, be biztosra vettem, hogy érmet kapnék érte, ha kérnék.
– Köszönöm a borravalót, Mr. Fitzpatrick! Maga a legjobb főnök, akivel…
– Ha azt akarnám, hogy nyalják a seg
