Szerettem volna kereket oldani, de valami mégsem engedte, hogy magára hagyjak egy bajba jutott nőt.
– Van pótkerék a kocsiban? – kérdeztem, mintha mi sem történt volna. Alice bólintott. – Akkor kapcsold be a vészvillogót, és lássuk! – tártam ki előtte az ajtót. A saját kocsimhoz léptem, elővettem két láthatósági mellényt, és Alice felé nyújtottam az egyiket.
– Ugye most csak hülyéskedsz? – vette ki a kezemből.
– Zsaru vagyok, emlékszel? Emellett ez egy veszélyes útszakasz. Egy nehezen belátható kanyar után álltál meg. Vedd fel, és amíg mindent előkészítek, szépen sétálj vissza a kanyar elé, és lehetőleg féktávolságon kívül tedd ezt ki – adtam a kezébe az elakadásjelző háromszöget.
Valamit mormolt maga elé, de tette, amit kértem tőle.
– A jó büdös francba! Nem erre kellett volna jönnöm
