Kedd
Áron
Döbbenten állok a rendőrőrsön. Lívia összetörve ül a széken, fejét a keze közé fogja, mint aki ki akarja zárni az egész világot a saját kis világából. Nem is igyekszem eltitkolni, mennyire feldúlt ez a hívás. Az apósom mellettem áll, aztán leguggol a lányához. Észbe kapok, és megsimogatom a feleségem félhosszú, sötétbarna haját.
Mindent megmérgeznek, lassan rémálommá válik az életünk.
– Visszanéztük a biztonsági kamerák felvételeit, és nem láttunk senkit, aki a feleségét a sínek közé akarta lökni – mondja az egyik nyomozó.
Az apósom felnéz rám. Erről beszéltünk néhány nappal ezelőtt. Hiába mondtam, hogy Líviának téveszméi vannak, képzelődik, a világa megtelt sötét árnyalatokkal. Persze védte a lányát, mert nem akar szembenézni a saját bűneivel.
– Kimerült – mondom, mintha L
