December 7.
Zöld szoknya
Szolidan kopog a cipősarkam. Imádom ezt a hangot. Gyerekkoromban a filmekben kopogott a színésznők cipősarka. Végigrobogok a folyosón, benézek minden ajtón, itt maradt-e még valaki rajtam kívül. Persze sejtem, hogy nem. Mindenki ajándék után rohangál, és nekem kutya kötelességem elengedni őket, hogy beszerezzék a huszonötödik haszontalan dolgot az anyósnak, testvérnek, akár a férjnek. Benézek Katiék szobájába. Szép rend van az egyik íróasztalon, csak egy fotó áll rajta keretben, családi idill, mosoly. Le merném fogadni, hogy amikor a kép készült, már megvolt Katinak a szeretője, a közjegyző. Nem az én dolgom, csak a vállamon sírta ki magát, amikor kiderült, hogy a pasi felesége beintett nekik.
A másik asztalon barnuló banán, meg egy csomag gumicukor. A banán ill
