12.
Budapest, 1964. május
Előttem az asztalon az anyakönyv, és a veszteségeimre gondolok. Az elmúlt hónapokban egymás után veszítettem el azokat, akik fontosak voltak az életemben. A nagyapámat. Az apámat.
És Ákost.
Nagy levegőt veszek, és Komáromi Dénesre mosolygok. Visszamosolyog, bátorítóan.
Fogom a tollat, megremeg a kezemben.
És aláírom az anyakönyvet.
Mostantól Komáromi Dénes felesége vagyok.
Gyönyörű május, tele reményekkel. Másoknak. Én egy gyereket hordok a szívem alatt, aki a szerelmemtől fogant, és férjhez mentem Komáromi Déneshez, az új szomszédomhoz. Új lakásom van, már készül a gyerekszoba. Komáromi Dénes a világ legaranyosabb embere. És neki is szüksége van a papírra. Gyakorlatilag középvezető egy nagy műszaki gyárban, de papíron nem az, és már évek óta késik a hivat
