2
Muszáj kicsit visszamennem a múltba, egészen a születésem előtti időkig. Fogalmam sincs róla, van-e valaki, aki szeretne megszületni, elhagyni azt a biztonságos világot, ahol kilenc hónapon keresztül fejlődik – én pontosan tudom, hogy nem óhajtottam a világra jönni. Semmi kedvem nem volt hozzá, különösen, amikor már öt hónapja bent lebegtem valami kellemes folyadékban, és egyszerre csak történt valami… Akkortól kezdve csak mi ketten voltunk, az anyám meg én. Éreztem, amit érzett. Sírt, bánatos volt, kétségbeesett. Csak én voltam neki, és fogalmam sem volt róla, hogyan vigasztaljam meg, legfőképpen azért, mert én magam is vigaszra szorultam. Hiszen elmúlt az a meleg biztonság… Ma már tudom, hogy akkor lépett le az apám.
Mindegy, ezzel nem tudok foglalkozni, meg hát nem is akarok. De ké
