5
Másnap reggel magamra erőltetett nyugalommal készülődtem az első évnyitómra, azok után, hogy Zét, vagyis az internetes gonoszt így elintéztem. Felszabadult voltam, mert soha, de soha többé nem kell óvodába mennem, és nyugalmamat még az sem tudta felborítani, hogy anyám rám erőltetett egy borzalmas szoknyát. Két évembe telt, mire sikerült száműznöm a ruhatáramból a szoknyákat, két évem ment rá, mire anyu, a nagyi és a nagyanyám szőrös arcú barátnői is felfogták, hogy csak elrontják a szülinapomat azzal, ha szoknyát vagy ruhát adnak ajándékba. Kizárólag gatyát voltam hajlandó felvenni. A kedvencemet, egy farmert sajnos már kinőttem, rövid volt a szára, és a térdénél is kiszakadt, de ha tehettem, otthon csak ezt hordtam. Mindegy, az évnyitóra, egyszer az életben, még utoljára hajlandó volt
