9
Hát most elmondom, milyen viszonyban vagyok a könyvekkel. Semmilyenben. Na jó, ha akarjátok, kifejtem bővebben is. Szóval, a mesék, amiket anyukám olvasott nekem gyerekkoromban, varázslatosak, de idegenek voltak számomra. Hát hol vannak tündérek? Na és boszorkányok? Azok sincsenek. (Leszámítva persze nagyanyám szomszédasszonyát, Joli nénit, aki nemcsak szakállas volt, hanem szakadatlanul az utcát leste, és amikor kimásztam a tetőre a padlásról, csakis abból a célból, hogy rálássak felülről a szilvafára, azonnal beárult a nagyszüleimnek, és utána hosszan halandzsázott arról, hogy mi lenne, ha leestem volna, és most a mentőket kellene hívni blablabla…)
Tehát a mesék világa egyszerűen értelmezhetetlen volt számomra, főleg azután, hogy a Mikulás is lebukott (az első pillanatban), még óvodá
