Chapter 43

874 Words

11 Hát ez a Zoli nem adta fel, az szent igaz. És anyám, mint egy buta liba, bedőlt neki. Elárult engem is, meg saját magát is. Szar szembesülni ezzel, amikor még alig töltötted be a hetedik évedet. Sürgősen tennem kellett valamit. Attól kezdve eléggé keveset figyeltem az iskolai dolgokra, még az olvasmányokat sem vettem át, mert más járt a fejemben. Szerencsére az iskolai pszichológus segítségemre volt. Na nem úgy, ahogy gondoljátok. Sokáig nemigen beszélgettem vele, csak ültem ott kukán, meg rajzolgattam, mert gondoltam, ha már beutaltak hozzá a tökön rúgásos eset miatt, hát letöltöm nála a kötelező időt és kész. Aztán váratlanul elkezdtem beszélni arról, hogy az anyukám milyen keveset van otthon, mert sokat dolgozik, és én mindig izgulok miatta. Ez egész jó téma volt, Tibi bácsi (

Free reading for new users
Scan code to download app
Facebookexpand_more
  • author-avatar
    Writer
  • chap_listContents
  • likeADD