14
Augusztusig nem történt semmi különös. Eljártam a piacra a nagymamival, figyeltem, ahogy alkudozik a kofákkal, néztem, ahogy a nagyapám kifesti az előszobájukat és a konyhát, titokban megnyalogattam a frissen meszelt falat, aztán még egy javaslattal is előálltam.
– Fessél a falra egy képet!
– Milyen képet?
– Egy vízilovat.
– Ugyan már… megöl a nagyanyád – mondta, de vidám mosoly ült az arcára. – Akkor festek vízilovat, ha…
Na, ez a zsarolás. Még nem tudtam, milyen ígéretet kell tennem, de gondoltam, hogy valami nagy dologba kell beleegyeznem.
– …ha megígéred, hogy ezentúl mindig megeszed a levest.
Elgondolkoztam az ajánlaton. Ha ez az ára, akkor… nos, akkor talán igent mondhatok, jutottam végül döntésre.
– Jó, de akkor rózsaszín legyen a víziló.
Hát némi bonyodalmat biztosan o
