21
Biztos voltam benne, hogy sosem fogok megbocsátani az anyámnak. Elcseszte a karácsonyomat, a szilveszteremet, az egész életemet.
És még két dolog kiderült. Az egyik jó, a másik rossz. Kezdem a jóval. Nem kellett többé betennem a lábam a régi sulimba. És a speciálist sem emlegették, hanem az anyukám átvitt abba az iskolába, ahová a Peti is járt. (Csak azért nem örültem, mert ugye azt hittem, hogy soha többé nem kell suliba járnom.) A rossz hír pedig: a Zolinak van egy lakása, kicsi kerttel, és anyukám azt mondta, hogy tavasszal odaköltözünk.
Viszont a „jó hír”, anyukám szerint, hogy csak néhány villamosmegállónyira fogunk lakni a nagyanyáméktól.
Hát mi a francot keresnék én a Zoli lakásában?!
– A nagymamiékkal maradok – feleltem végül, hosszas megfontolást követően.
Anyám sírva fak
