– Tönkretetted a családot.
– Nem tudom, miről beszélsz, édesanyám.
A könyvtárszoba ajtajában megjelent Walter von Hutten. Attila mögötte állt.
– Elfi – mondta az alezredes mesterkélt nyugalommal –, gyertek be. Csaba egy lépést tett előre, aztán megállt.
– Nem halaszthatnánk a beszélgetést reggelre? – kérdezte, és az órájára nézett. – Fél négy múlt. Fáradt vagyok.
– Mi is fáradtak vagyunk – mondta Elfi asszony. – De most kell beszélnünk.
Bementek a könyvtárszobába. Elfi asszony fel-alá sétált, zsebkendőjével nyomkodta a szemét, és szipákolt.
– Ilyen szégyent! Hogy ezt kellett megérnem.
Hutten a húgához ment, átkarolta, és gyengéd erőszakkal leültette az egyik fotelbe.
– Csak nyugodtan, Elfi.
– Nyugodtan? Hát hogy lehetek én nyugodt, amikor a fiam tönkreteszi a családot?
Csaba kim
