Csaba elhallgatott. Most mit válaszoljon erre? Semmit sem válaszolt. Milán nem kapott parancsot az agyonlövésére, így hát apja csak a levegőbe beszél. Ő biztos benne, Radovics Milán ilyen parancsot nem teljesítene sohasem.
– Én nem azt kérem tőled, hogy öld meg a barátodat. Csak azt, hogy felejtsd el ezt a barátságot.
Csaba keserűen elmosolyodott. – Azt hiszem, értelek, apám. Csak azt mondhatom, nem érdekel a politika. Nem leszek sem kommunista, sem náci. Orvos leszek. Nem kell félned, nem akarok én forradalmat. Nyugalmat akarok, és gyógyítani. Ami pedig a kérésedet illeti, megpróbálom elfelejteni Milánt. Talán sikerül. De mit fogok csinálni akkor, ha azt kéred tőlem, öljem meg Radovics Milánt?
Hajdú tábornok felállt. – Azt hiszem – mondta bizonytalanul –, ezt elvégzik mások.
Még másna
