Torka teljesen kiszáradt, még a nyelés is fájdalmat okozott. Felnyitotta szemét, tekintete a falba ütközött. Eltűnt a látomás, a napsugaras táj, a zegzugos óbudai utcák, a Duna felett lebegő könnyű pára, nem érezte Traxel bácsi szabolcsi dohányának fanyar, csípős ízét, s az volt az érzése, hogy mindaz, amit percekkel ezelőtt átélt, nem tavaly nyáron történt, hanem valamikor nagyon régen. Soha többé nem fogja látni Óbudát, anyját sem, szegény istenhivő édesanyját, szemrehányó tekintetét, amiért nem megy el vele a templomba. Hirtelen kétségbeesés fogta el, és olyan kínzó lelkiismeret-furdalás, amilyet még sohasem érzett. Akárhogyan is nézi, szülei sok mindenről lemondtak azért, hogy ő tanulhasson. Most arról is megfeledkezett, hogy nemcsak tanult, hanem keményen dolgozott is, a nyári vakáció
