Első fejezet-2
1926 Words
– Természetesen. Szép a fülbevalója.
– Ó! – Tandy a bal füléhez emelte az egyik kezét. – Köszönöm.
– Nagyon szép – helyeselt Dave is. – Remekül nézel ki.
– Köszönöm. Ahogy te is – nevetett a nő, miközben Morgan kitöltötte a bort. – Tényleg nem tudod, ugye? Annyira ideges voltam, hogy megkerültem a háztömböt. Ezért késtem kicsit.
– Annyira ideges voltam, hogy húsz perccel korábban érkeztem.
Megtört a jég, gondolta Morgan, miközben felszolgálta a bort.
És ez volt az egyik oka annak, amiért szeretett bárban dolgozni. Sohasem lehetett tudni, hogy mi kezdődik, mi ér véget, mi virágzik ki vagy megy tönkre egy barátságos helyi bárban.
Mire Roddy és testvérei felfalták a hamburgereket, a hely kezdett megtelni. A Match.com-os pár úgy döntött, hogy mégiscsak átülnek egy asztalhoz, és kértek egy tál nachost.
Morgan gondolatban fogadott egy második randira.
A Vodka Tonik fizetett, fukar borravalót hagyva.
A dartsnyilacskák a nézők ujjongása és füttyögése közepette csapódtak a táblába.
Egy harmincas évei elején járó férfi jött be. Sötétszőke hajával, finom arcvonásaival, edzőterembe illő testével, farmerben, csizmában és halványkék, kasmírnak tűnő pulóverében egy inkognitóban lévő filmsztárra emlékeztetett. Felült az egyik székre.
Morgan odalépett hozzá.
– Üdvözlöm a Next Roundban. Mit szeretne?
– Nagyon sok mindent – mosolygott rá a férfi könnyedén, elbűvölően. – De kezdjük egy sörrel. Van helyi csapolt sör?
– Természetesen. – Bár a pulton lévő mappákban voltak itallapok, Morgan felsorolta a választékot.
– Talán választhatna nekem egyet.
– Mit szeret?
– Egy újabb trükkös kérdés.
Most Morgan mosolygott rá. Az ital mellett egy kis beszélgetésre vágyik, vélte. És ez így is volt rendjén.
– Sörben.
– Sima, de nem íztelen. Gazdag, de nem erős. A sötét felé hajló.
– Próbáljuk meg ezt. – Fogott egy kóstolópoharat, meghúzta az egyik csapot.
Miközben a férfi megkóstolta, a pohár pereme fölött figyelte a lányt.
– Ez jó lesz. Jó választás.
– Ez a munkám.
Mielőtt a férfi újra megszólalhatott volna, az egyik pincérnő odajött.
– Csajos asztal, megrekedve a kilencvenes években. Négy Cosmo, Morgan.
Az üres tálcát a konyhába vitte, miközben Morgan munkához látott.
– Érti a dolgát – jegyezte meg a férfi, miközben Morgan az italokat keverte.
– Még szép. Üzleti ügyben van a városban?
– Nem úgy nézek ki, mint aki ide tartozik?
Majdnem, gondolta a lány. A ruhája drágának tűnt, de nem kirívóan.
– Még nem láttam itt.
Éljenzés tört ki a teremben.
– Dartsbajnokság – mondta Morgan.
– Értem. Komoly?
– Ó, a maga módján. Hozhatok még valamit? Szeretné látni az étlapot?
– Jó az étel?
– Jó. – Elővett egy étlapot, és letette a férfi mellé. – Nézze át, ne kapkodjon.
Amikor a Cosmók elkészültek, kilépett a pult mögül. Rendeléseket vett fel, rendeléseket teljesített, közben beszélgetett a törzsvendégekkel. Aztán visszatért.
– Megkóstolnám a Market Street Burgert, hacsak azt nem mondja, hogy hibát követek el.
– Klasszikus, méghozzá okkal. Ha szereti a pikánsat, a csípőset, a fűszeres krumplit válassza.
A férfi felemelte a kezét.
– Eddig nem vezetett félre.
Morgan nevetett, és beütötte a rendelést a gépbe.
Roddy mind a százkilencvenöt centijével és száztizenhárom kilójával odasétált a bárpulthoz.
– Még egy kört, édes. Hogy vagy? – kérdezte szórakozottan a Jóképű Fickót, miközben Morgan kitöltötte a rendelést.
– Hideg sör, gyönyörű csapos, élő sport. Jó üzlet.
– Igen, az. Az elődöntőben átvettem a vezetést. Adj egy kis szerencsét a döntőre, Morgan.
A lány előrehajolt, ajkát a férfiéhoz érintette.
– Menj, kapd el őket.
– Úgy lesz. – Fogta a söröket, és elballagott.
– Barát?
Ránézett a vendégre.
– Nem, dehogy. Roddy és a testvérei, a dartsjátékosok, törzsvendégek. Valójában a barátnőjével dolgozom a másik munkahelyemen.
– Két állás? Ambiciózus. Mi a másik?
– Irodavezető vagyok egy építőipari cégnél. Ön mivel foglalkozik?
– Szeretném azt mondani, hogy amihez kedvem van, mert legalább megpróbálom. Informatikával foglalkozom. Pár hónapig a környéken leszek, és tanácsokat adok.
– Honnan jött?
– Sokat utazom. Eredetileg San Franciscó-i vagyok, de már New Yorkban lakom, illetve többnyire ott. Magának itt van az otthona?
– Most már igen.
Egy másik pincérnő jött, újabb rendelést adott le.
– Katonagyerek voltam – mondta Morgan, miközben kitöltötte az italokat.
– Akkor ismeri az utazó életet.
– Igen. És örülök, hogy magam mögött hagytam.
Amikor a férfi rendelése megérkezett, alaposan megnézte a tányért.
– Itt nem fukarkodnak az adagokkal.
– Nem. Szeretne egy asztalt?
A férfi elbűvölően rámosolygott.
– Tetszik itt a kilátás. Luke vagyok – tette hozzá. – Luke Hudson.
– Morgan. Örülök, hogy megismerhetem.
A férfi evett, rendelt egy második sört, és végig ottmaradt a versenyen.
Kérdezgetett, de nem tűnt tolakodónak. Bárbeszélgetés, gondolta Morgan, és ő is kérdezgetett.
A férfi egy helyi szállodában szállt meg. A cége bérelne neki házat, de ő szereti a szállodákat, és szívesen ismerkedik a helyi ízekkel, bárhová is utazik.
A férfi megkérdezte, hol állomásozott az apja, és mely helyeket szerette a legjobban azok közül, ahol élt. Könnyedén és fesztelenül, miközben italokat kevert, letörölte a pultot, csevegett a többi vendéggel.
– Mennem kellene – mondta a férfi. – Nem állt szándékomban ilyen sokáig maradni, de úgy tűnik, megtaláltam a helyi ivóhelyemet.
– Ez jó hely.
– Még találkozunk. – Amikor felállt, meglepte a lányt azzal, hogy kezet nyújtott neki. És miközben fogta, a szemébe mosolygott. – Tényleg jó volt veled időzni, Morgan – tért át a tegezésre a férfi.
– Jó volt beszélgetni veled.
– Majd megismételjük.
Készpénzzel fizetett, és jókora borravalót adott.
Néhány nappal később Morgan műszakja végén Luke ismét besétált. Kvízest volt a Roundban, és a zajszint dübörgött, ahogy a különböző asztalok és csoportok a válaszokat kiabálták.
– Válassz egy másik helyi italt – mondta Morgannek. – Valami… kalandosat. – Hátrapillantott a játékosokra. – Ma este nincs darts?
– Kvízest. Nyitott mindenki számára, szóval kiabálj, amikor csak akarsz.
– Mi a nyeremény?
– Az elégedettség.
Morgan átnyújtotta neki a kóstolópoharat.
– Érdekes és kalandos – mondta Luke. – Van benne egy kis kései meggy. Legyen ez.
Miközben Morgan meghúzta a csapot, rámosolygott a férfira.
– Valamit hozzá?
– Egyelőre csak a sört. Hosszú napom volt.
– Élet a techvilágban?
– A sörhöz hasonlóan érdekes és kalandos. Hogy mennek a dolgok a te világodban?
– Pörgősen, de szeretem, ha elfoglalt vagyok.
Rendeléseket töltött ki, fel-alá járkált a bárpultnál, de mivel a kvízjáték teljes lendülettel zajlott, volt egy kis szünete.
– Mit csinálsz, amikor nem vagy elfoglalt? – kérdezte Luke.
– Majd szólok, ha valaha is lesz olyan.
– Kell egy kis pihenés. Elme, test, lélek, meg minden. Fesd le nekem egy szabadnapodat.
– A festés pontos. A házamnak többre lenne szüksége, de még nincs teljesen készen. És a tavasz közeledtével ültetni fogunk.
– Fogtok?
– A lakótársammal.
– Szóval ügyes a fickó?
– Lány, és fantasztikus, ha járdaszegély-csinosításról, ültetésről van szó. Kertészetben dolgozik. Ami a belső teret illeti, az nem annyira Nina világa, én viszont nem vagyok rossz.
– Építőipari céges munka. – A férfi a lányra mutatott. – Praktikus.
– Segít.
– Sok a karbantartás, ha az ember háztulajdonos. Azt hiszem, ezért is nem jutottam el oda soha. Nem vagyok ügyes. És ott a munka. – Ismét a lányra mutatott. – Katonagyerek, szóval gyökeret akartál ereszteni.
– Pontosan.
Kevert egy whiskey sour koktélt, csapolt két sört, mielőtt a férfinak sikerült újra magára vonnia a figyelmét.
– Miért pont ezt a területet választottad, ha nem bánod, hogy megkérdezem?
– Megvolt benne, amit akartam. Négy évszak, elég közel a városhoz anélkül, hogy benne lennék, nem kisváros, nem nagyváros. Pontosan a kettő között.
Egy tál friss perecet tett ki a férfinak.
– Szép környék, kiválóan alkalmas a házfelújításra, amit a jelek szerint te is csinálsz. Ezért vagyok itt. Háztulajdonosok és vállalkozások, akik fel akarják dobni a technológiájukat, néhány olyan fejlesztés, ahol az emberek az okosotthonokat választják. Régi házak, új vevők, akik át akarják építeni vagy csak felújítani azokat. – Vállat vont. – Amit én csinálok, az az infrastruktúra része. Mindenkinek van otthoni irodája, és én be tudom állítani őket. Neked is kell hogy legyen.
– Van. Nem túl okos, de működik.
A kvízjáték éljenzéssel és fújolással, valamint az italok és rágcsálnivalók megrohamozásával ért véget. Morgan munka közben észrevette, hogy a férfi egy másik, bárpultnál ülő vendéggel cseveg. Baseball. Úgy tűnt, eleget tud ahhoz, hogy élénk legyen a beszélgetés.
– Készen állsz egy újabbra?
– Igen, köszönöm. És te, Larry? Én állom.
– Nem bánom. Hogy megy Nina autója?
– Alig.
Larry a fejét csóválta, és megdörzsölte rövid szakállát.
– Be kell hoznia.
– Megmondom neki. Larry a legjobb szerelő innen Baltimore-ig – mondta Luke-nak. – Nina autóját jóval a lejárati ideje után is üzemben tartotta.
– Megteszem, amit tudok. Még mindig tetszik az a Prius?
– Tökéletes.
Letette eléjük az italukat, töltött még egy kört egy hatfős asztaltársaságnak. Larry az autókra és a motorokra terelte a beszélgetést, és úgy tűnt, Luke megint eleget tud ahhoz, hogy fenntartsa a társalgást.
– Mennem kell – tápászkodott fel Larry. – A feleségem már otthon lesz, vagy mindjárt hazaér. Ma van a könyvklubest, ami a borozás és a fecsegés álcája. Jó volt veled beszélgetni, Luke. Köszönöm az italt.
– Bármikor.
– Még egy kör? – kérdezte Morgan.
– Kettő a limit. Mennem kell, holnap nekem is sűrű napom lesz. – Kifizette a számláját, szép borravalót adott. – Mondanám, hogy ne dolgozz túl sokat, de biztos vagyok benne, hogy fogsz. Örülök, hogy újra találkoztunk.
– Sok szerencsét a techvilágban.
A férfi vigyorgott, és kisétált.
Egy zsúfolt péntek este ismét megjelent. Morgan egy részmunkaidős hétvégi pultossal dolgozott együtt, hogy győzze a tömeget. Luke a bárpultnak támaszkodott az ő végénél, mivel a pultnál minden szék foglalt volt.
– Lepj meg. Átkozottul jó hetem volt.
– Gratulálok. Szabad hétvége?
– Egy kis papírmunka és tervezés holnap, de igen. Valami javaslat, hogy mivel töltsem a maradékot?
– Beautózhatsz Baltimore-ba. Inner Harbor, akvárium, és ma van az Orioles nyitónapja a Camden Yardsban.
– Akarsz a társamul szegődni, körbevezetni?
Nem mondhatta, hogy az ajánlat váratlanul érte. Tudta milyen, ha egy férfi érdeklődik iránta. Könnyedén vette a dolgot, ez is a munkájához tartozott.
– Nem tehetem. Szombaton háztulajdonosi dolgok, este pedig itt leszek. A vasárnap már foglalt. De köszönöm az ajánlatot.
A férfi megkóstolta a felkínált sört.
– Leckéket kapok a helyi sörökből. Ez finom, csapolj egyet nekem. – Megvárta, amíg a lány kiszolgálja. – Nézd, csak szólj, ha tolakodó vagyok, vagy már jársz valakivel. Gond egy szál se. De lenne kedved velem vacsorázni valamelyik este? Egy olyan este, amikor épp nem dolgozol? Semmi kényszer – tette hozzá, amikor a lány tétovázott. – Csak egy vacsora és beszélgetés. Szereted a pizzát?
Valamilyen oknál fogva a laza hangnem megnyugtatta.
– Gyanús mindenki, aki nem.
– A Luigi’sban jó a pizza.
– Ezzel a sor elejére kerültél.
– Szóval talán pizza, egy kis bor. Találkozhatnánk ott.
Nem volt igazi randevúja már… nem akart belegondolni, mióta. Mi a fenéért nem?
– Hétfő este szabad vagyok.
– Hét órakor a Luigi’sban?
– Persze. Jól hangzik.
– Nem gond, ha telefonszámot cserélünk? Remélem, nem gondolod meg magad, de ha mégis…
Morgan előhúzta a telefonját a zsebéből, és elvette a férfiét, hogy beírhassák a számukat.
– Ha azt tervezed, hogy maradsz még kicsit, és szeretnél leülni, a három és négy székkel lejjebb ülő párnak el kell mennie, miután megitták az italukat és megették a nachost.
– Köszönöm. Elleszek itt.
A lány rámosolygott, és visszament dolgozni.
Luke fogott egy széket, megitta a két sörét, és nem sokkal éjfél után távozott.
– Hétfő este – mondta. – Kellemes hétvégét.
– Neked is.
– Ez aztán a szép példány – nézett a férfi után Gracie, a pincérnő. – És rajtad a szeme, szivi.
– Talán. Kedvesnek tűnik, megbízhatónak… és csak néhány hónapig van a környéken.
– Üsd a vasat, amíg meleg.
– Talán – mondta Morgan újra.
- Writer
