Egyikük, egy sötétvörös hajú, szelíd kék szemű nő ránézett.
– Hölgyem, mióta van ilyen állapotban?
– Nem tudom. Most értem haza. Késésben voltam, az eső és a kínai kaja miatt, hazaértem, és megláttam a törött üveget, aztán Ninát. Magához tudják téríteni?
– Majd én jelentem – mormolta a másik mentős, a nő pedig Morganhez lépett.
– Üljünk le.
– Kórházba viszik? – Valami kemény és súlyos nyomta a mellkasát. Nem kapott levegőt. Valami magas és éles csengett a fülében. – Kórházba kell mennie.
– Sajnálom, nagyon sajnálom, de nem tehetünk semmit. A barátnője meghalt.
– Nem. Nem.
– Sajnálom. Sokkos állapotban van. Üljünk le.
– Nem. Nem – ismételte Morgan, még akkor is, amikor a mentős a kanapé felé vezette. – Én… elejtettem a kaját. A padlóra ejtettem.
– Majd később aggódunk emiatt.
Leü
