Amikor ismét enyhült a forgalom, amit Morgan az elnöki lakosztályban tartott bulinak és a vacsoraidőnek tulajdonított, odahívta az egyik tapasztaltabb felszolgálót.
– Szünetet tartok.
– Te sohasem tartasz szünetet.
– Most igen. Vedd át a pultot, figyelj a saját részlegedre. Tíz perc. A dolgok most lassan mennek.
Kilépett a pult mögül, Opalhoz ment, és megkocogtatta a vállát.
– Szükségem van rád néhány percre.
– Úgy nézek ki, mint akinek van pár perce?
– Igen. Suzanne, vedd át Opal asztalait. Tíz perc.
Bár a nő követte Morgant kifelé, folyamatosan morgott miatta.
– Szemmel kell tartanom az újonnan felvetteket. A terasz tele van.
– Igen, de a bár és a pult nem. – Addig ment, amíg látó- és hallótávolságon kívülre kerültek. – Bailey-ről szeretnék beszélni veled.
Opal azonnal védekez
