Mara
– Összezavarodva –
– Mara, ki ez a pasi? – csapott le rám a Konráddal való találkozás után Dóri.
– Egy betegem – feleltem.
– Egy fenét! Csak úgy izzott közöttetek a levegő.
– Úgy láttad? – A kérdéssel csak terelni akartam, mert én is éreztem, hogy ez nem olyan volt, mintha Kovács doktorral vagy épp egy másik betegemmel találkoztam volna.
– Pont úgy – kontrázott Dóri –, és ne mondd, hogy az normális, hogy összefutunk egy csávóval, és te úgy viselkedsz, mintha megint tini volnál.
– Ez az a srác, akinek mindent elmeséltem, amikor kómában volt – vallottam be.
– Nem akarok rád ijeszteni, de épp úgy nézett rád, mint aki mindent hallott is! – borzongott meg Dóri.
– Az képtelenség – vágtam rá.
– Te nem azt kutatod, hogy hallanak-e a kómás betegek?
– Nem egészen, de valóban ez érdek
