Gyengéd érintésétől felgyorsul a pulzusom. Csak a bokádat nézi meg, nyugodj le! A hátát bámulom, az ő légzését figyelem inkább, de biztos vagyok benne, hogy érzi a testemben zajló változásokat. A szexuális feszültségtől forr köztünk a levegő.
– A jó hír, hogy nem tört el – mondja rekedtes hangon. Nem tudom, miként képes megszólalni. Az én hangszálaim a sivatagba menekültek, kiszárad a szám a belőle sugárzó vágytól.
– És mi a rossz hír? – nyögöm ki mégis, a szívem dobogása a fülemben dübörög.
Óvatosan leteszi a lábamat a térdére. Ahogy felemeli a tekintetét, pillantásunk szinte összeforr, nem enged el. A keze elindul a bokámtól, felégetve maga után az utat, egészen a térdemig.
– Szóval, most már egyáltalán nem vonzódsz hozzám?
Nem válaszolok.
– Mert én még mindig vonzódom hozzád – jár
