Belépek a házba, az ajtót viszont nem csukom be, úgyis csak egyetlen percre szaladok be. A folyosón kiégett a villanykörte, így a sötétben tapogatózom, amíg megtalálom a közeli fürdőszobát és felkapcsolom a lámpát.
Olivér is megjelenik az ajtóban, árnyékához test is társul.
– Megnézem a szobákat – hadarom. Kinyitom a mosdótál alatti szekrényt, ha jól emlékszem, láttam itt valamit délután. Á, talált! Felállok és a két kezem között szorongatom a tárgyat.
– Minek a váza? – kérdezi csodálkozva Olivér.
Lenézek a kezemben tartott pöttyös darabra.
– Arra az esetre, ha tényleg betörő lenne itt – magyarázom.
Olivér elég lesajnálóan járatja végig rajtam a szemét, amitől ez az egész ötlet totál kínosan jön le.
– Add ide – feszíti le ujjaimat a vázáról.
Vonakodva átnyújtom neki.
– És ha tényl
