A garázson át megyek a házba, így pont a kamra mellett érek fel a lépcsőn, egyenesen a konyhában.
– A kurva életbe! – ugrik egy nagyot Dávid. A tűzhely mellett áll, alsónadrágban és fakanállal a kezében. – Majdnem kiugrott a szívem, mi a francot ijesztgetsz?
– Bejöttem az ajtón, ez mióta ijesztgetés? Te komolyan főzőcskézel?
Leteszem a kulcsaimat és a tárcámat. Dávid megigazítja orrára tolt fekete keretes szemüvegét, amit régebben csak itthon hordott, mert nem akarta, hogy a csajok is megtudják, nem lát jól.
– Valakinek muszáj, rezidensként szart se keresek, ha nem akarok mindennap mirelit pizzát enni, akkor muszáj valamit összeütnöm. Az omlettnek meg azért nem sok köze van a főzéshez – szeleteli tovább a zöldségeket. – Neked csináljak? – kérdezi. Nem vagyok biztos benne, hogy Dávid va
