– A kicsoda? – rökönyödök meg a név hallatán.
Most komolyan emiatt hívott fel?
– Ja, még nem mondtam? Hunor a Hegy.
– Hegy? – visszhangzom.
– A Rock már foglalt – utal a Rock becenevet viselő Dwayne Johnsonra. – A domb hülyén hangzik, így maradt a hegy.
Ez hülye.
– Logikus – hazudom, tele szarkazmussal a hangomban.
– Hol tartottam?
– Etted a kacsádat.
– Jó kis kacsa volt, de nem ez a lényeg. Tehát éppen megjelenik a monstrum, ott áll a pultnál, nekem meg megfordult a fejemben, hogy oda kellene mennem köszönni. Tudod, puncsolni egy keveset… Felállok, kicsit be is fostam, mert baszki, úgy néz ki az az ember, mint valami vad medve.
– Nem hegy volt az előbb? – vágok közbe.
– Eddig hegynek hívtam magamban, de akár átkeresztelhetjük medvének – ajánlja fel.
– Kérlek – dünnyögöm.
– Mo
