Elgondolkozom azon, amit Szilkó mondott. Csak lazán! Oké, csak lazán. De mégis, hogy? Elmagyarázhatta volna, miként kellene csinálnom.
Megvárom, amíg befordul a sarkon, aztán én is felállok és a házba indulok. Az előszobába érve leveszem a cipőmet, a zsivajra viszont, ami fogad, egyáltalán nem számítottam. Vajon a tévé szól ilyen hangosan?
A nappaliba sétálok. Lili a kanapén, a nagyi pedig a konyhában.
– Kész, ennyi, én nem csinálom tovább! – kiáltja az öreglány. Lerántja magáról a kötényét, összegyűri, majd a mosogatóba hajítja.
– Mi folyik itt? Mi történt? – kérdezem döbbenten. Nem merek közelebb lépni a konyhához, mivel a nagyi ámokfutása eléggé megijeszt. Sorban bedobál mindent a koszos tányérok közé. Befőttesüveg, piszkos konyharuha, szivacs, a következő talán Alfréda lesz.
Lilit
