Fellélegzek, amikor a forró teát árusító bódé mellett egy kis nyugalomra találok. Teljesen elvesztettem a nagyiékat, talán az lenne a legjobb, ha a táskám megszerzése után hazaindulnék. A nyakamat nyújtogatom, mert jelen pillanatban abban sem vagyok biztos, merre van a számunkra kijelölt asztal, ahol a cuccaimat hagytam. Éppen a színpad felé fordulok újra, amikor egy sötétszőke fej válik ki a tömegből. A torkom kiszárad, és a gyomrom tájékára ideges bizsergés költözik. Ő is észrevesz és elindul felém.
Vissza kell fognom a vigyorgásomat.
– Hé, szupersztár, gratulálok!
Megvonom a vállamat.
– Köszi. Hivatalosan is én lettem Kincseskert Legjobb Sütije – mutatom fel a szalagomat. Szerintem elírhatták, vagy lehet, az a maradék négy betű már nem fért volna rá. Így azonban egy olyan címmel más
