KAZINCZY, ELLENFÉNYBEN
Trillák – Lillák
„Dolgozószobámban kevés kép van – írta Kosztolányi Dezső Kazinczy-tanulmányában. – Ha sokan tekintenének rám a falról, figyelmem szétzilálódnék, s nem tudnék írni. De állandóan itt lóg egy kőnyomat, Kazinczy Ferencet ábrázolja, a tisztelt és szentelt hazafit. Gyakran rápillantok, leteszem a tollat, nézem őt. Boltozatos koponyája alatt mélyen ülő szemek figyelnek, a hosszú, elmés orr Voltaire-emlékeket idéz. A száj süppedt. A vékony ajkak egymásra feszülnek. Az áll kicsiny, majdnem csenevész.”
S most következzék Csokonai verse, A reményhez végakkordja:
Bájoló, lágy trillák!
Tarka képzetek!
Kedv! Remények! Lillák!
Isten véletek!
„Trillák – Lillák” – Széphalom szigorú bírálója, Gessner idilljeinek, Goethe verseinek, Marmontel „szívképző” regénye
