ZSIGÓ BÁRÓ
(Kemény Zsigmond)
A naplóíró
„Reggel regényt irtam, keveset, és hivatás nélkül” – ezzel a nyílt, bátor, majdnem szemérmetlen vallomással kezdi Kemény Zsigmond a naplóírást Zsibón, Wesselényi Miklósnál vendégeskedve, 1846 nyarán. Rögtön megnyer a tömörségével, a pontosságával. Regényt nem lehet végig lázban, a csúcsokon írni. Egy vers négy, tizennégy, esetleg száz sor, a regény száz és száz oldal. A regényíró közben elfáradt, íróasztalát már-már hivatali munkaasztalnak érzi, időnként fellázad, s vannak reggelek, amikor „hivatás nélkül” írja a kötőszöveti anyagot.
De akadnak más nehézségek is. Három nap múlva Kemény már ezt jegyzi be naplójába első nagy regényéről, a Báthory Zsigmond korát idéző Gyulai Pál-ról: „Ma meglehetős sikerrel irtam a regényt. Azonban több hajlamom vol
