A következő tél rövid volt és enyhe. Senki sem tudhatta – csak a Nagyisten –, hogy miért lett ilyen és nem másféle. Bulcsú és Taksony serege ugyan elég későn ért haza sok-sok láda bizánci arannyal, minek fejében a bizánci császár ígéretet kapott, hogy a magyarok legalább tíz esztendőn át nem indítanak ellenük hadat. A zsákmány felét a besenyők kapták, meg is érdemelték – jelentette Bulcsú Fajsznak. Ezzel Taksony egyetértett. Bizony, szokatlanul későn, már Álom havának10 vége felé tért haza a sereg a messze délvidékről, viszont hó még nem érte a Hont. Fergeteg havának elején kezdett szállingózni nagy pelyhekben lustán és ritkásan.
Ama télidőn Fajsz áthívta a jurtájába Taksonyt, és büszkén mutatta.
– Ímhol a fiam, kit Kökény asszonyom hozott e világra. Zalán lett a neve.
A csecsszopó kis
