Bors napokig halogatta a dolgot. Azon járt az esze, hogy szegény halott Sebő helyett úgyis fel kell fogadnia valakit, ki tud főzni és sütni. Hát a fogadó mellett emelt kis ház hátsó kamaráját rendbe kell tennie. Ott lakik majd az új főzőember, hitte. Szólott Pesten és arra lent délen is, mert ott lett közben egy falu, nem csak nyári szállás, állandóan laknak ott emberek. Van köztük egy ács, arra számíthat, ha ismét bővítené a fogadót. Hiába múlott az idő, haladott előre a maga gyorsan forgó kerekeivel, élt immár talán hatvan esztendőt is, a lelkesedése nem csökkent. A fogadó terjeszkedett.
Bors azt szerette a legjobban, ha olykor esténként összeült a nagy család. Vagy az Ernye kezével épített ház udvarán, a kovácsműhely mellett, vagy ha nem voltak vendégek, a fogadó udvarán ültek le ácsol
