31.
Forró volt az éjszaka, és csupa pára, az utcai lámpák fénye köré glóriát rajzolt a köd.
Taryn Grant egyedül volt a házban, járkálhatott kedvére egy szál fekete selyemköntösben és tangában. A légkondit maximumra állította, hadd zörögjön: anélkül egy percet sem bírt volna ki idebent, bár most már ez a száraz hideg is kezdett az idegeire menni: kinyitott két ablakot, hadd jöjjön be egy kis szellő az utcáról. A rejtett hangszórókból a Backstreet Boys albuma, a Never Gone szólt: a gimi óta a Boys volt a kedvence – és az is maradt mindmáig. A Boys – meg a szenátus.
A szenátus persze semmi különös, cirkusz a politikusoknak – de hát így megy ez, amióta világ a világ. Kit érdekel: főleg akkor, ha arra azért alkalmas, hogy az ember lánya egyre feljebb és feljebb kapaszkodhasson. Pezsgőskel
