Az ötvenedik emeleten a lift ajtaja tágas fogadótérségre nyílt, amely sötétkék, törtfehér és sötét, lakkozott fa színeivel megőrizte a méltóságteljes hangulatot. Az egyik falat a cég hatalmas logója töltötte be, előtte állt a magas recepciós pult két végében egy-egy munkaállomással.
Eve hallotta, hogy a jobb oldali recepciós vidáman csicsereg egy hívónak a ’linkjén:
– Jó reggelt! Singer Ingatlanfejlesztés! Miben lehetek a segítségére?
Az a nő, aki őket várta, nem úgy festett, mint aki csiripelni fog sem vidáman, sem máshogy.
Tintafekete haját a koponyájára lapítva viselte, s a tincsei végét hegyes tüskékbe zselézte. Noha az ajka udvarias üdvözlő mosolyra húzódott, a szeme – amely abban a sárgásbarna színben csillogott, amiről Eve-nek mindenféle kellemetlen hüllők jutottak az eszébe – u
