Amikor Eve elindult vissza az irodájába, Peabody sietett felé.
– Hűha, azt kell mondanom, hogy hűha! Lehet, hogy Bardov úgy néz ki, mint a dédnagybátyád, a barátságos könyvtáros, de te tudod, hogy egy bűnöző nagyúr, és mégis annyira totál elintézted őt.
– Tényleg?
– Ó, igen. Várj, várj! – A hangnemet felfogva Peabody megragadta Eve karját. – Elintézted. Persze lehet, kicsit szaglászik, hogy megnyugtassa a lelkiismeretét, de hallgatott rád, Dallas. Láttam, ahogy figyelt, ahogy befogadta. És lehet, hogy nem teljesen fair, de ahogy azt mondtad neki, hogy Tovinski sokáig fog élni, nemcsak börtönben, hanem félelemben is? Ez telitalálat volt. Mert igaz, és ezt ő is tudja. Mint ahogy azt is tudja, hogy igaz, hogy utána mész, ha elintézi Tovinskit. Ezzel intézted el – erősködött Peabody –, és é
