Bardov szemügyre vette a fantomképet, majd meggörbítette az ujját.
Leült egy padra, és amikor Eve leült mellé, újra megnézte a képet.
– Egy olyan munkakörben dolgozó embernek, ahonnan én visszavonultam, emlékeznie kell az arcokra. Én emlékszem az arcokra. Az övét nem ismerem. Nem ismertem – javította ki magát. – Sajnálom, hogy nem tudom megmondani, ki volt. De tudom, hogy most már emlékezni fogok az arcára. Megkeresi?
– Megkeresem. Megkeressük.
– Jó. – A férfi Eve combjára tette a kezét. – Volt egy anyja, talán annyi idős, mint én most. Az anyjának tudnia kellene.
– Mennyire állt szoros kapcsolatban a vállalkozásuk Singerékkel, amikor a képen látható nő meghalt?
– Nekik több bajuk volt, mint nekem. Nekem voltak eszközeim arra, hogy hasznot húzzak a… zavargásokból. Néhányan még mindig
