Elfoglaltak egy konferenciatermet, és Roarke hátradőlve figyelte, ahogy a négy nő a bizonyítékokról, stratégiáról és pszichológiáról beszélget.
Singernek a leghalványabb fogalma sem volt, mi vár rá.
Roarke-nak nem volt kétsége afelől, hogy egyszerűen szét fogják szedni.
Eve hátralökte a székét és vigyázzba vágta magát, amikor Whitney parancsnok belépett a helyiségbe.
– Uram.
– Üljön le, üljön le. – A szokásos öltönye helyett vékony kék-fehér csíkos mezt viselt, és Eve legnagyobb döbbenetére farmert és magas szárú tornacipőt.
És ezzel együtt is úgy nézett ki, mint aki mindenben ura a helyzetnek.
– Doktor, hadnagy, nyomozó, ügyészhelyettes, Roarke. – Egyenesen az AutoSéfhez lépett. – Gondolom, ez itt nem a maga kávéja, Dallas.
– Nem, uram. Mindjárt hozatok.
– Ez is jó lesz. Csak meg
