MASON FELNÉZETT A JELENTÉSEKBŐL, amelyeket másnap reggel hat harminckor a laptopján olvasott, amikor Remi belibbent a konyhába, szexibben, mint szabadna, egy vadító, sárga napszemüvegben és lapos, pántos szandálban. A haja még mindig nedves volt a zuhanyzástól. Üdének tűnt, teljesen smink nélkül volt, legalábbis amennyire Mason meg tudta állapítani. Bármely más nő kimerültnek tűnt volna mindössze néhány óra alvás után, de Reminek olyan aurája volt, ami felért a nap erejével. Csak várj, amíg kinyitom a számat! jellegű vibrálást árasztott magából, miközben az asztal felé suhant, és egy nagyméretű bőrtáskát dobott a laptopja mellé.
– Mit csinálsz? – A hűtőhöz ment, és kivett belőle egy üveg vizet.
– Dolgozom – válaszolta, miközben a nő ivott. Egy órája fent volt, már bejárta az ingatlant, h
