MASON LÁGY ZENE HANGJÁRA és a lábát simogató, hűvös szellőre ébredt. Kimászott az ágyból, elővett a még kipakolásra váró dobozból egy bokszert, és felvette. A fedett terasz ajtaja nyitva volt, de Remi nem volt ott. A nappaliból beáramló zene elárulta Masonnek, hol van. Megmosta az arcát és a fogát, majd követte a ruháik nyomát, amelyeket tegnap este a padlóra hajítottak: a nappalihoz visszavezethető bizonyítékait annak, mennyire vágytak egymásra.
Az üvegajtók mind tárva-nyitva voltak. Remi a teraszon állt. A férfi pulóverét viselte, amely lezserül lógott le az oldalán. A csípője körül meg volt kötve, láttatva a tökéletes, kívánatos fenekét. Mézszínű haja az egyik válla fölé lógott. Jobb lába a korlát alsó fokán pihent. Mason még mindig nem szokta meg, hogy a szíve minden egyes alkalommal
