– Indulhatunk – közli kimérten, mire az autó sofőrje elindul.
– Szabad tudnom, hova megyünk? – kérdezem érdeklődve, ezzel megtörve a kettőnk között ülő kínos csendet. Vagy csak nekem kínos? Mert a mellettem ülő férfi semmi emberi érzelmet nem sugároz.
– A Providence-be. Járt már ott?
– Nem ismerem a helyet. Mint már említettem, nemrég érkeztem a városba.
– Lehet tudni meddig marad? – Jobban felém fordul, és közelebb ül hozzám. Az autó szűkös terét lágyan lengi körbe férfias illata, mely már-már tökéletes elegyet alkot az én virágillatú parfümömmel.
– Erre sajnos nem tudok válaszolni. Nem tudom, hogyan alakulnak a dolgaim.
– Milyen dolgok? – teszi fel a következő kérdést.
– Azt hiszem, maga túlontúl kíváncsi természet. Miért érdekli? – kérdezem felvont szemöldökkel.
– Szeretném tudn
