– Még mindig a festészetről beszélünk? – kérdezem felvont szemöldökkel.
Válaszul elmosolyodik.
Tetszik a mosolya…
– Természetesen. Miért? Maga mire gondolt?
– Én is erre – válaszolom azonnal.
– Mit szólna hozzá, ha megpróbálkoznánk újra azzal a bizonyos vacsorával?
– Ígéri, hogy nem fog lerohanni?
– Ne haragudjon, de ezt nem tudom megígérni. – Még közelebb lép hozzám, ezúttal túl közel. – Ma is annyira gyönyörű! – Végigsimít csupasz vállamon. – Nem tudom, mennyire fogok tudni uralkodni magamon.
– Azért csak próbálja meg! – Ellépek mellette, és visszamegyek az árverésre, hogy magamhoz vegyem a képeket.
Miután megvannak a képek, Alexander kikísér az autóhoz, beülünk, és elindulunk az étterembe.
– Megpróbálunk ugyanott megvacsorázni? – kérdezem kissé gúnyosan, mire azonnal felém for
