Napokig be voltam zárva a szobámba. Alexander gondoskodott róla, hogy csak pihenjek. Friss napilapokat kaptam, tévét néztem, és aludtam. Amennyit csak tudtam. Kellett is, mert az a két idióta rendesen helybenhagyott. Az arcomon még mindig látszik egy halványlila folt, a testem bizonyos részén pedig még mindig sötétek. Mi lett volna, ha Alexander nem jelenik meg? Megölnek? Egyáltalán mit keresett ott? De abban a percben nem az volt a legfontosabb. Hanem az, hogy a védelmemre sietett. Az arcáról sütött a düh és a tehetetlenség, a szemében furcsa fény csillant meg. Az a kegyetlen fajta, amitől még a hideg is kirázott. Láttam még a remegő szempilláimon keresztül is. Viszont amikor magához ölelt, minden bennem dúló félelem szertefoszlott. Tudtam, hogy nem érhet semmi baj. Mindezek után a házába
